Szeretem az ötletet

// március 22nd, 2010 // Blog

♥ Szeretem az ötletet,

hogy Isten szeret szeretni Engem ♥

Tudom kedveseim, hogy a nőkről beszélgetünk, és arról, hogy hogyan lát minket Isten, mit gondol rólunk, és hogy hogyan legyen egy helyes énképünk, de van valami, amit szeretnék megosztani veletek, ami kicsit más, de mégis annyira fontos.

Abban hiszek, hogy a helyes hit, helyes élethez vezet, és sokszor azt látom, hogy nők azért élnek elnyomásban, bizonytalanságban, és magányosan, mert azt gondolják, hogy Isten haragszik rájuk, nem is szereti őket igazán, hogy nem törődik velük, és hogy kiborul akkor, amikor éppen rossz napunk van.

Csakhogy ez egy hazugság! Ezek közül egyik sem igaz…

Tudjátok, abban hiszek, hogy Isten egyszerűen őrülten szerelmes belénk… Isten őrülten szerelmes BELÉD! Szeretném, ha ezt most jó hangosan kimondanád, akkor is, ha nem hiszed el, ha bizonytalan vagy. Miért? Azért, mert mi emberek úgy működünk, hogy azt hisszük el, amit hallunk… és sajnos a legtöbbször a rossz dolgokra hallgatunk.

Te mire hallgatsz? Kire hallgatsz? Azokra, akik körülötted élnek? Azokra, akik a barátaidnak mondják magukat, mégis, amikor találkozol velük, nyomorultabbul érzed magad, mint mielőtt beszéltél volna velük? Az újságcikkeknek? A horoszkópodnak? Minek, vagy kinek hiszel? Vagy annak hiszel, akik kitalált, megformált Téged?!

„Uram, Te ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat, és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, Te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál engem, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni! Hova menjek lelked elől? Arcod elől hová fussak? Ha a mennybe szállnék, Te ott vagy, ha a halottak hazájába feküdnék le, Te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem! Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körül9ttem a világosság, a sötétség nem lenne elég sötét Neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak Téged, mert félelmes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva róla, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem […]” Zsoltárok 139

Tudni szeretnéd, Isten hogyan gondolkozik Rólad? Hercegnő vagy, gyönyörű, és fenséges! Szeretett, és megbecsült. Kedves, és értékes… Nincs nagyobb kincs, amit ez a föld a hátán hordozott. Gyémánt vagy Isten szemében, és a legféltettebb kincs a szívében.

Sokszor, amikor más nőket nézünk, azt gondoljuk, hogy milyen csodálatos, milyen gyönyörű, milyen értékes, mennyire szeretett és elégedett… Bezzeg én?! Pfff… nem vagyok más, mint egy katasztrófa!

Csakhogy Isten azt mondja: „Én minden nap, minden pillanatban csodálatosnak, szépnek és gyönyörűnek látlak Téged… Miért nem veszed észre?”

Egyszerűen őrült módjára várom azt a pillanatot, azt a napot, amikor minden egyes nő a környezetemben felismeri, hogy Isten lánya, amikor felfedezik és helyreállítják a női lét csodáját, egyediségét, erejét, amikor lányok és nők felkelnek együtt, és beleolvadnak abba a csodába, amik Ők maguk!

Egyszerűen tudom, teljes lényemmel hiszem, és őrülten ragaszkodom ahhoz a gondolathoz, hogy Isten szeret szeretni engem… Miért? Mert az Ő szemében mi Angyal – Hercegnők vagyunk, a Király lányai! (Zsoltárok 45)! Sem többek, sem kevesebbek!

Ha most látnátok, és itt ülnétek mellettem, a szobámban, látnátok, hogy mennyire feldob ez az ötlet… ISTEN SZERET SZERETNI TÉGED! (aki ismer tudja hogy most szinte hisztérikus eufóriában úszva pattogok fel és le!) Elhiszed? Honnan tudod? Van bizonyítékod??? Vannak kétségeid? Vannak félelmeid? Hadd olvassam!

Ha nem szeretnél itt nyilatkozni, de vannak kérdéseid, akkor megkereshetsz a dora.maria.horvath@gmail.com e-mail címen is!

De addig is, tudd, hogy van Isten a Mennyben, aki annyira Őrülten szeret Téged, hogy az egész Földet felforgatná csak azért, hogy újra megtaláljon TÉGED!

Pusszantalak Titeket Drága Hercegnők!

♥ Dóri ♥

6 hozzászólás a(z) “Szeretem az ötletet”

  1. Dóri szerint:
    2010. március 24. szerda - 09:35

    wow! és lekövetted! büszke vagyok Rád! érik egy beszélgetés! amolyan személyes együtt kávézós :)

  2. Zsuzsa szerint:
    2010. március 24. szerda - 07:05

    Igen,jól gondolod.Nem ugyanazt gondolod amit gondolok rólam,persze csak a válaszodból gondolom,hogy nem azt gondolod amit gondolok,így a gondolatod nagy valószínűséggel nem az én gondolatom. :)

  3. Dóri szerint:
    2010. március 23. kedd - 22:15

    Zsuzsikám! te azt gondolod hogy én azt gondolom, amikor nem tudod hogy én azt gondolom, amit gondolod hogy gondolok miközben a gondolat amit gondolsz nem lehet a gondolat amit gondolok? jól gondolom? ;) lol

  4. Zsuzsa szerint:
    2010. március 23. kedd - 17:31

    Köszönöm,igyekszem azt gondolni amit te, de nem könnyű :) De ezek szerint nem azt sugárzom amit gondolok,mert te sem azt gondolod :D Még egyszer kösz,majd pozitív önsugárzom magam.

  5. Dóri szerint:
    2010. március 22. hétfő - 23:30

    Drága Zsuzsi! először is nagyon nagyon köszönöm az őszinteségedet! Valóban bátor vagy, hogy ezt így ki mered jelenteni, és le mered írni… azt hiszem ez egy olyan kérdés, ami minden egyes nőben felmerül legalább egyszer ebben az életben… Én is feltettem már ezt a kérdést, és a következő a válaszom erre: A félelem olyan dolog, ami megkötöz, és kiül az arcodra… A szeretet szintén olyan dolog, ami ragyog belőled, de ennek eredménye az, hogy mások gyönyörűnek látnak!
    Tudod azt gondolom, hogy nem attól kell félnem hogy mi van ha senki nem veszi észre bennem Istent… attól sem kell félned, hogy nem képviseled őt jól :) Emlékezz arra, amit a hétvégén tanultál: Nem azért élsz, hogy elfogadjanak, hanem élhetsz ELFOGADOTTKÉNT! Tudom, hogy vannak aggályaid a külsőd miatt, de tudod Zsuzsi minden egyes alkalommal amikor Rád nézek egy gyönyörű nőt látok, egy olyan nőt, aki kitűnik a tömegből de maga sem hiszi el! Csodálatos vagy, Gyönyörű vagy, és végtelenül Értékes! Egy pillanatig sem gondoltam Rólad soha kevesebbet… és Te? hogy gondolkodsz magadról? mert igaz az, hogy ahogy Te látod magad, azt fogja minden porcikád sugallni, és eszerint reagálnak az emberek… emlékezz a Női konferenciára: állj a tükör elé, akár minden nap, és emlékeztesd magad: Ma is értékes vagyok! Ma is gyönyörű vagyok! Ma is szeretett és elfogadott vagyok! És bármi történik, akármennyi hibát is követek el, én Isten nagykövete vagyok, és Ő büszke Rám!

  6. Zsuzsa szerint:
    2010. március 22. hétfő - 17:53

    Hiszem amit mondasz (írsz).Érzem minden porcikámban.A bizonyíték a létem (létünk) nem teremtett volna ha nem szeret.Kétségeim nem Istenben vannak,hanem az emberekben és magamban.Mert mi van,ha rajta kívül senki más nem fogad el így ahogy vagyok,igazi valómban.Ha senki másnak nem tetszik amit lát bennem,amit tapasztal általam.Félek ha valaki rám néz, csak az én tökéletlenségem látja nem az ő tökéletességét.Félek, hogy nem vagyok jó képviselője az ő hatalmasságának,szeretetének.És félek,senki más nem fog hozzá hasonlóan,odaadóan szeretni.

Írj hozzászólást

CAPTCHA Kép
*