Nem fer

// február 6th, 2010 // Blog

Valamelyik nap a buszmegállóban álltam, egy 60 éves körüli úrral. A nadrágja nem ért le a cipőjéig, kezében éthordó. A másik pillanatban az úton egy szintén 60 év körüli úr Mercades-el húzott el. Egy perccel később még egy hasonló korú úr BMW-vel. Abban a pillanatban nagyon szembe tűnt, hogy mekkora különbségek vannak a társadalomban. Miért van ez? Valakinek csak szerencséje volt, hogy milyen munkát, milyen kapcsolatai voltak? Nem hinném, hogy az éthordós úr mellettem kevesebb lett volna, mint a másik kettő. Nem gondolom, hogy lustább lett volna, hogy igazából 60 évesen, végig dolgozva az egész életét majdnem, szinte semmilye sincs.

Nem fer, hogy én 22 évesen elmehetek autóval nagy bevásárlásra kényelmesen, nagyobb megerőltetés nélkül. Hazafelé pedig azt látom, hogy a hóban, mínusz 10 fokban, egy középkorú hölgy biciklivel, tele aggatva reklám zacskókkal teker felfelé. Hihetetlen látvány volt, és én személy szerint kényelmetlennek éreztem a helyzetet.

Ilyenkor két dolgot tehetünk. Elfordulunk, megnézzük az utca másik felén lévő unalmas házat érdekes tekintettel, csak hogy ne kelljen oda néznünk. Vagy valami elindul bennünk, és megpróbálunk segíteni az embereken. Mibe kerül ez nekünk? Szinte semmibe. De a lelkesedésünket többnyire az hátráltatja, hogy rájövünk, hogy mindenkinek nem tudunk segíteni, ezért nem is kezdünk bele semmilyen segítségnyújtásba. Jó, ha tudod, hogy a világ legnagyobb szervezetei sem tudnak segíteni mindenkinek. Nem is ez a cél, hanem, hogy amit mi meg tudunk tenni, azt tegyük meg.

Írj hozzászólást

*