Mi lenne ha

// február 28th, 2010 // Blog

Egyszerűen hihetetlen. Az ifiből az egyik srácnak bejelöltem a rokonát. Talán az édesapjának testvérét. Rákérdezett a jelölés után, hogy ismerjük-e egymást. És elfelejtettem, hogy a srác apja meghalt tavaly szeptemberben. És egy kicsit elküldött a rokona. Most egy kicsit rosszul érzem magam. És csak azon gondolkozom, hogy olyan fiatalok járnak hozzánk, akiknek mi vagyunk az új családja. Mert valójában az igazi családja nem foglalkozik vele, csak a maguk sérelmeikkel törődnek, miközben gyermekük, az új generáció úgy nő fel, hogy senki sem adja meg neki az igazi törődést és szeretetet. És utána, amikor mi kapcsolatba lépünk a családdal, akkor elküld, hogy ne zaklassam. Hihetetlen, hogy ennyire megváltoztunk volna? Hogy ennyire nem foglalkozunk semmivel, csak magunkkal? És én mint ifi vezető jelenleg, hát már kezdek hozzá szokni, hogy mindazért a munkáért, időért, energiáért és pénzért le se szarnak. Nem azért, mintha ezért tenném, de néha nagyon nehéz egy héten több napot erre szánni. De mindig, amikor jön egy új ifis, akkor látom, hogy mi vagyunk az egyetlen reménye annak a sok fiatalnak, akik a városban élnek. És tudom, hogy nem csak nekem nehéz ez, hanem a többi vezetőnek és segítőnek is. Viszont az esetek többségében, sosem gondolok erre, hogy milyen nehéz, és mennyi áldozatot hozok a fiatalokért 22 évesen. Mint vezetők, lehet hogy sosem fogunk elég támogatást kapni, hogy folytassuk amit teszünk, szerintem ezért egymást kell bíztatnunk.

Nagyjából 2 éve kezdtem el mélyebben belemenni mindenféle szervezésbe, hogy megváltoztassam a városban a fiatalokat. Sok próbálkozásom volt, és azt hittem nagyon könnyű lesz. Megvan a király ötlet, már csak tenni kell érte egy kicsit. De arra jöttem rá, akármit mondhatsz vagy ajánlhatsz, az idősebb generáció és a cégek, vállalkozók hihetetlenül passzívak. Sose gondoltam volna, hogy egy Film pályázatot, amit 9-10 osztályosoknak szántam, ilyen nehéz lesz eljuttatni maga az információt a diákokhoz. Először elküldtem az önkormányzat segítségével az összes iskola email címére. Nem jött egyáltalán semmiféle visszajelzés. Azután, úgy döntöttem, hogy bemegyek személyesen mind a 18 középiskolába fehérváron, és személyesen beszélek az igazgatókkal. Annyira tetszett nekik az ötlet, főleg, hogy volt egy 100eFt-os fődíj. De mi történt? Odaadtam nekik minden szükséges anyagot, csak ki kellett volna tenniük a faliújságra, illetve az osztályfőnököknek elmondaniuk. A diákok sosem tudták meg, hogy volt ilyen pályázat.

Engem egy kicsit zavar, vagyis nagyon… hogy iszonyat sokat dolgozok valamin, hogy jó legyen másoknak, de akiken keresztül el tudnám érni a potenciális réteget, azok passzívak. Nem tudom, talán ez a gyengém, hogy nem tudom jól kezelni a csalódásokat.

Már nagyon sok csalódás ért és valószínűleg téged is, főleg ha másokért élsz. Jézusnak mekkora csalódás lehetünk. Meghalt értünk, és hányan a világon mindazt a 33 év munkáját, és végül a szenvedését a kereszten egyszerűen elutasítják. És mekkora csalódás lehetek én Jézusnak, ha ezt, amit ő tett értem, nem adom tovább, mint ahogy a pályázatomat a tanárok a diákok felé. Mekkora csalódás. De egynek örülök, hogy Jézus jobban kezeli a helyzetet, mint én tenném! Most mindenki hálát adhat, hogy nem én vagyok Jézus.

Most az a kérdésem, hogy mi lenne ha, ma hoznánk egy döntést, hogy nem leszünk akadályai ennek az információ-áramlásnak? Valójában nem csak azt vesszük észre, hogy mások nem közvetítik a mi információnkat, hanem azt is, hogy mi nem igazán adjuk tovább Jézus információját. Miről szól az életünk? Arról, hogy exportáljuk Jézus szeretetét. Nem szabad megtartanunk magunknak. Talán azt hisszük, hogy ettől mi kevesebb szeretetet kapunk Jézustól? NEM.

Mt. 5.13-16
„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Mi vagyunk a só, vagyis nem hagyhatjuk ugyanolyan ízűnek a világot. Mi vagyunk a fény, nem rejthetjük el mások elől. Világítanunk kell. Nem azért kaptunk megváltást, hogy ezt megtartsuk magunknak, hanem, hogy elmondjuk mindenkinek, vagyis majdnem mindenkinek, erről még lesz részletesen szó.

Hogy tudjuk ezt elkezdeni:
– hívd el egy közös reggelire, vagy ebédre
– beszélgess vele, ismerd meg jobban, ne csak felületesen (hallgasd meg)
– segítsél neki, amikor szüksége van támogatásra
– Házi csoport: elindultak a házi csoportok. Hívd meg valamelyikre…

Pszichológusok néhány fontos dolgot említenek, amiket talán nekünk is jó tudni…
– Tartozni valahova egy alapvető emberi motiváció
– „az embereknek szükségük van stabil kapcsolatokra és megelégedettségre ezekben a kapcsolatokban!”
– Ha ez a kettő hiányzik az emberek elkezdenek: nyugtalanság, magány, depresszió, boldogtalanság

Statisztika:
– minden 2. ember magányos
– minden 4. ember depressziós
– ha mindenki fizetne tizedet, akkor a legnagyobb szegénységet is tudnánk kezelni a világban
– ha mindenki egy évben 1 napot arra szánna, hogy önkéntesen segítene másokon, akkor nem lenne szükség a városban

Ebből csak annyi jön le nekem tisztán, hogy az embereknek szükségük van rád, Istenre és az egyházra. Ezeket mind megkapják, sőt még többet is. Tegnap este beszélgettem egy hajléktalannal a parkolóban, aki a bevásárlókocsimat szerette volna visszatolni. Ezt szeretem, mert végre egy lehetőség, hogy segítsek nekik. De tegnap elkezdtem az úrral beszélgetni, és csak folyt belőle az élete. Hihetetlen volt, csak arra volt igazán szüksége, hogy valakinek elmondhassa mit érez, min megy keresztül. Örülök, hogy rászántam azt a 10-20 percet az életemből.

Érdekes, mert már nagyon sokszor hallottunk arról, hogy a szánkat nem csak evésre kaptuk. Erről tanítottam egyszer az ifiben is. És mindig odáig jutunk el, hogy a nyelv képes befolyásolni a jövőnket. Péld 18:21 – Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
De még sosem gondoltam bele, hogy a nyelv, másokra is hatással van, nem csak rám, ránk. Mennyire igaz, ha nem mondjuk el másoknak az evangéliumot, akkor valójában hagyjuk meghalni a másikat, és most nem a fizikai halálról beszélek, hanem az örökké való halálról. Jézus információjának a visszatartása halált okozhat! Ne legyünk ennek az információnak az akadályai…

Mi történik, ha nem tartjuk vissza ezt az információt az emberek elől? Az legyen a cél, hogy évente csak 1 emberrel foglalkozz, ismerd meg, vezesd Istenhez és vond be a gyülekezetbe, de erről még pár sorral lejjebb olvashatsz majd:

Statisztika, mi lenne ha igen:
2010 = 100 ember
2011 = 200 ember
2012 = 400 ember
2013 = 800 ember
2014 = 1600 ember
2015 = 3200 ember
2016 = 6400 ember
2017 = 12800 ember
2018 = 25600 ember
2019 = 51200 ember
2020 = 102400 ember = Székesfehérvár lakossága kb.
2021 = 204800 ember
2022 = 409600 ember = Fejér megye lakossága

Első Probléma:
És most lehet feldobott ez az egész, legszívesebben most azonnal elmondanád mindenkinek, igaz? De gyorsan rájövünk, hogy nem tudjuk elmondani mindenkinek. És nem is ez a cél, hanem az, hogy mond el 1 embernek, hívd el Isten egyházába. Nem kell elmondanunk mindenkinek azonnal, mert nem tudjuk. Persze kiállhatnánk a plaza elé egy megafonnal, és sok ember hallaná, de nem erről beszélek. Ezt nem tehetjük, haza megyünk, és kipipáljuk, hogy ma öregem 1000 ember hallotta az evangéliumot. És én mondtam el nekik. Majdnem olyan vagyok már, mint Péter. Ne ez legyen a cél, hanem az, hogy évente 1 embernek mond el, foglalkozz egész évben azzal az 1 személlyel, és mutasd be neki Istent, és vond be a gyülekezetbe. Ez a cél. Nehéz lehet elérni? Szerintem nem annyira!
10 év alatt elérhetjük az egész várost! Hihetetlen. De most megint én személy szerint úgy érzem, hogy mindenkinek el akarom mondani, de aztán a másik pillanatban rájövök, hogy nem tudom 400.000 embernek elmondani, és foglalkozni személyesen ennyi emberrel. A következő pillanatban pedig már fel is adtam az egészet. Mert egyszerűen lehetetlen. De nézd meg, 12 év alatt összesen 12 emberrel kell foglalkoznod jobban. Ez egy kemény matematikai művelet után is kereken 1 ember per év. Aki nem hiszi, számolja ki számológéppel.

Itt a kulcs, hogy ne akarjunk mi személyesen mindenkinek segíteni, hanem egy kicsit nyugodjunk meg, és tegyük meg azt, amit megtudunk tenni. Mert ha mindenkinek segíteni akarunk, akkor rájövünk, hogy lehetetlen és végül nem teszünk semmit. De alapjában jó a cél, hogy mindenkinek segítsünk.

Mi történne, ha mindannyian kapcsolatban lennénk egymással? Mint egy család… Apcsel 2: senki sem szenvedett szükségben… gondold el az egész város… mert minden egyes ember

Második Probléma:
Sokszor csak úgy állunk hozzá, hogy ki vagyok én? Nem vagyok misszionárius, nem vagyok lelki pásztor, nem vagyok egyáltalán semmilyen vezető gyülekezetben, de még sehol sem. A 21. században van hatalmas tévhit, ami szép lassan kialakult a 2000 év alatt.

Szolgáló, szolgálat: ma a gyülekezetben a vezetőket hívjuk szolgálóknak, vagy papoknak, lelkipásztoroknak, misszionáriusoknak stb.. ezek azok az emberek, akik teljes munkaidőben végzik a munkát a gyülekezetben. Meg kell kérdeznünk saját magunktól, ez van az Új Szövetségben, hogy csak néhány ember szolgáló az egyházban vagy mindenki az? Ez a korai egyházban mindenkire vonatkozott, akik végezték a normális keresztény életet. Valakit Istenhez vezetni, segíteni másokon, imádkozni a betegekért. És ezt a kifejezést, hogy szolgáló, nem, mint titulust használták. Nem egy rangot, pozíciót jelentett, mint igét használták mindenkire.

Sajnos ez megváltozott, mint szolgáló és mint szolgálatok. Nyelvtanilag elkezdték használni ezeket, mint valakinek a neve, pozíciója, akik valamilyen tevékenységet végeztek. Akik megkeresztelték az embereket, akik felkenték az embereket, imádkoztak a betegekért. És ma is ezt a szót, mint szolgáló, olyan emberre használják, akik valamilyen pozíciót töltenek be, akik teljes munkaidőben fizetés ellenében dolgoznak a gyülekezetben.

Teológiailag:
1. A korai egyházban a szolgálót minden emberre használták, akik Krisztus testében voltak. Nem egy kicsi elitre használták, hanem mint általában a keresztény életre. Akkoriban nem is tettek semmilyen különbséget a papság és a gyülekezeti tagok (laity) között, mint ahogy ma használjuk.
2. ma viszont a papság és gyülekezeti tagok között különbséget teszünk. Mert a pap, az valamilyen pozíciót tölt be, viszont a tagok, azokhoz nincs semmilyen cselekvés hozzáfűzve. Ő neki muszáj megtenni, ez a munkája, nekem mint tag nem kell semmit se tennem, csak vasárnap eljönnöm.

A biblia 5 különböző elhívásról beszél az Ef 4:11-ben. Amik a következők:
– apostolok
– próféták
– evangélisták
– pásztorok
– tanítók

De a biblia sehol nem mond olyat, hogy csak ez az 5 fajta elhívás van. És mi ezekre a szolgálatokra várunk, hogy egy nap én is egy kiválasztott apostol leszek. Egy egyértelmű elhívásra várnak Istentől egy olyan téren, amit ők éreznek úgy, hogy ez nekik szól. De meg kell értenünk sokszor, hogy már most elhívott Isten téged, hogy kegyelmes legyél az emberekkel, segítséget nyújtsál másoknak, hogy szeress, bátoríts és támogass másokat.

De mire hívott el engem Isten? 5 szóval meglehet tudni, amit a Biblia az Új szövetségben használ:
1. Misszió: ez szolgálatot vagy egy alantos feladat/munka. Azt hisszük, hogy a szolgálat csak a gyülekezetben van, és ez vezet ahhoz, hogy azt hisszük, hogy csak néhány embernek van szolgálata. Pedig szolgálatod van az otthonod, családod, munkahelyed, iskolád felé.
2. Adottság: ez egy képességet jelent valamire, lehetőséget valamire. Mindenkinek van legalább egy adottsága, amit Isten adott neki. Nekünk az a felelősségünk, hogy ezt az adottságot fejlesszük és felhasználjuk Isten királyságának az építésére!
3. Kegyelem: ennek a jelentése, hogy hatással van a szívre. Az Új szövetségben 150 alkalommal használják ezt a szót, megszámoltam. Ezt mindenki ingyen kapja, aki Krisztusban él.
4. Ajándék: áldás Istentől. Nem az számít, nem az a fókusz, hogy ki kapta az ajándékot. A fókusz az összes többi emberen van, nem aki kapta. Isten meg akar áldani másokat azon az emberen keresztül, aki az ajándékot kapta.
5. Hivatal: jelentése cselekvés, tett, valaminek a gyakorlata. Egy gyakorlati dolog.

Ha csak néhány dolgot jegyzel meg ebből az egészből, akkor ez legyen:
– évente csak 1 embert érj el, ne akarj mindenkit megmenteni
– és ne akarj Jézus információjának az útjába állni

4 hozzászólás a(z) “Mi lenne ha”

  1. Geo szerint:

    Wow…Zsuzsi!!! Szuper vagy!!! Ha mindig megteszed a magad részét, akkor Isten is meg fogja tenni az Ővét! És tényleg nem kell nagy dolgokra gondolni…néha egy bátorító szó vagy mosoly is elég ahhoz, hogy másokat felüdíts. Járj nyitott szemmel – a Z szavaival élve :)

  2. Zsuzsa szerint:

    Ez afféle megvilágosodás,hogy milyen egyszerű jót tenni és milyen nehezen vesszük rá magunkat hogy megtegyük azt az ici-pici dolgot azt a bizonyos első lépést az úton.Az biztos,hogy te nem vagy csalódás sem Istennek,sem Jézusnak (ők előre tudják…) az embereknek meg pláne,te már millió lépést tettél,csak így tovább.A csalódásokból csak tanulj ahogy OT mondta,koncentrálj a jóra,használhatóra:)

  3. Kis Réka szerint:

    Zoltán hidd el nagyon jó vezető vagy:D
    És ne aggódj Isten is megsegít ebbe hogy így menjen tovább:D

  4. Geo szerint:

    Nagyon király ez a tanitás…Köszi, hogy elmondtad és leirtad ide :). Nagyon sok emberhez szólsz ezzel most…:):):) Isten hatalmasan használ téged!!! :) Köszi az engedelmességed!!!

Írj hozzászólást

*