Magány

// április 13th, 2010 // Blog

Magány – írta: Horváth Dóra

Vasárnap este, az Istentisztelet után egy kedves barátnőmmel sétálgattam hazafelé, aki megkérdezte tőlem: „Dóri, Te érezted már magadat valaha magányosnak…?”

Kissé kétségbeesetten néztem körül, és azt kívántam, hogy bárcsak nem most, és ne itt tette volna fel ezt a kérdést, mert minden egyes nap az elmúlt héten azt éreztem, hogy bár emberek tömege vesz körül, én bizony egyedül vagyok.

Hogyan lehetséges ez? Hiszenen annyian vannak körülöttem, olyan sok embert tartok a barátomnak… és valahogy mégis, mintha teljesen egyedül lennék. Miért?

Nos sokszor azt érzem, hogy nincs, aki megértene. Vannak a szívem mélyén elrejtve dolgok, amiket egyszerűen nem tudok kiönteni magamból, mert tudom, hogy az, aki hozzám jön tanácsért, nem biztos, hogy képes lenne elhordozni azt, ami éppen bánt.

De akkor mi a megoldás?

Tegnap a pásztorom a magányról beszélt, az otthonról, és arról, hogy a magány beszűkíti a látásmódunkat, és önmagunkra kezdünk koncentrálni. Arról beszélt, hogy ennek a megoldása az, ha elkezdesz másokkal foglalkozni, másokba fektetni, és rájössz, hogy nem te vagy a világ közepe. És teljes mértékben 100%-ig igaza is van ebben.

De vajon hányan vagyunk úgy, hogy emberekkel foglalkozunk és dolgozunk a nap 16 órájában, gondoskodunk róluk, törődünk velük, beléjük fektetünk, és mégis a magány marcangol minket belülről?

Lehet, hogy csalódást okozok neked, de bennem ott van ez az érzés annak ellenére, hogy az emberekben hiszek, és az emberekért élek.

Azonban egy kapcsolattal sem tudod helyettesíteni a személyes kapcsolatod Istennel, és a Gyülekezeteddel. Amikor megfeledkezel arról, hogy neked is szükséged van feltöltődni Isten jelenlétében, szükséged van arra, hogy a forrásaid újra legyenek töltve, megfeledkezel arról, hogy a Gyülekezet, ahol szolgálsz ugyanúgy érted is ott van, nem csupán mindenki másért, akkor kezded azt érezni, hogy egyedül vagy… Isten nem véletlenül írta meg a Bibliát… Teljes szívemmel, minden kétséget kizáróan elhiszem, hogy minden egyes szavát és történetét Isten ihlette azért, hogy a jelenben ezeken keresztül tanuljak és kapjak választ a kérdéseimre.

Azt látom, hogy sokszor, azok, akik élen járnak, vezetnek másokat, elfeledkeznek arról, hogy maguk is vezetésre szorulnak. Ugyanúgy szükségünk van tanácsra, gondoskodásra, és elérhető emberekre, akik minket tanácsolnak, mint azoknak, akiket mi tanácsolunk. Ma, ahogy beszélgettem egy barátommal, rá kellett döbbenjek, hogy a magányosság egyetlen ellenszere, amikor beengedsz valakit a magánterületedre, és megmutatod, hogy Te is ember vagy, akinek elérhető emberekre van szüksége. Mentorokra és tanácsadókra. A magány ellenszere számomra három dolog:

1. Feltöltődés Isten jelenlétében -legyen az dicsőítés, ima, vagy Igeolvasás;

2. Közösség a Gyülekezetemben;

3. Tanácsadók, és barátok

Azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akinek vannak elérhető emberei… Néha megfeledkezem róluk… Néha azt hiszem, hogy egyedül vagyok… De ez nem igaz! Csak ki kell nyitnod a szemed, és bevállalnod, hogy igen, néha én is elfáradok, nekem is szükségem van egy most-jól-kibőgőm-magam beszélgetésre… S utána nyugtázod: Valóban egy családhoz tartozom J !

Szeretném, ha tudnád, hogy van Isten a mennyben, aki elérhető számodra a nap 24 órájában a hét minden napján, és van egy Gyülekezet, aki a családod, és ezért mindig, minden körülmények között számíthatsz rá… és vannak barátaid, akik készek melletted lenni, ha beengeded őket…

Dóri :)

6 hozzászólás a(z) “Magány”

  1. Dóri szerint:

    örülök :) :) :)

  2. Geo szerint:

    Ez nagyon – nagyon jó…köszi Dóri!!! :) MÁR NEM IS VAGYOK, OLYAN MAGÁNYOS :)

  3. szasza szerint:

    ha lenne itt “lájk” gomb, most megnyomnám.. :)

  4. Dóri szerint:

    pontosan így van Zsuszi :) a kulcs hogy nem válhatunk annyira büszkévé, hogy beismerjük: segítségre van szükségem :)

  5. Zsuzsa szerint:

    Ez nagyon jó,sokan (velem együtt) akik olvassák,rádöbbennek hogy milyen sokszor éreznek hasonlóan,és milyen egyszerű a megoldás :) Csak néha túl büszkék és makacsak vagyunk,hogy beismerjük nekünk is szükségünk van tanácsra, vezetésre.Saját magunkat kirekesztve,mert “egyedül is bírom,nincs szükségem senkire” pedig igenis van,mindenkinek kell időnként támogatás.

Írj hozzászólást

*