Használd azt…

// április 23rd, 2010 // Blog

Mostanában beszélgettem pár emberrel, és érdekes módon mind arról meséltek, hogy mennyire nem azt teszik az életben, amit valóban szeretnének, amiről kisgyerekként álmodtak, és elmondták, mennyire rossz látni azokat, akik sikeresek, és az álmaikat valósítják meg.

Ami igazán elgondolkoztatott, hogy ugyanezt tettem én is. Gyerekkorom óta pontosan tudom, hogy milyen utat szeretnék bejárni. Tudom, hogy miben vagyok jó, tudom, hogy mi az, ami lázba hoz, tudom azt, hogy mit szeretnék elérni az életben, és tudom, hogy mit szeretnék hátrahagyni. Elhiszem, hogy a legjövedelmezőbb dolog a világon, az ha egy másik ember életébe fektetek be.

Sajnos, amikor 16 éves lettem, és megtértem, engem is elért a „meg kell találnod az elhívásodat” mondat, és őrült módjára elkezdtem keresni, hogy mi lehet az, amit Isten akar, hogy az életemmel kezdjek?!

A legtöbb keresztény –akár beismeri, akár nem- retteg attól, hogy eltéveszti a célt, és hogy olyan elhívást kap az Úrtól, ami áldozatokat követel; áldozatokat, amik az annyira szeretett dolgok, vágyak és álmok elhagyását jelentik. Igen… Én is ebben hittem!

Hányan és hányszor hallottuk azt, hogy meg kell találni ezt az Isteni elhívást, és hogy ezen az úton kell járnunk, hiszen akkor áldott lesz az életünk, s mindezt olyan köntösbe öltöztetve, mely arról beszél, hogy mondj le az álmaidról, olyan igeversekre hivatkozva, hogy „gonosz a szív, és annak minden szándéka…” valahol meg van írva J

Már pedig az ismereteim szerint, még a köznyelv is azt fogalmazza meg, hogy a szívből indulnak ki a vágyaink, az álmaink, és a terveink.

Szóval akkor Isten biztosan nem érthet egyet a szívem vágyával, mert hát valahol meg van írva, hogy az emberi szív szándéka csalárd, gonosz stb.

De ha ez így van, akkor minek jött el Jézus?! Tudod, amikor keresztény lettem, mindenki azon örvendezett, hogy új életet, és ÚJ szívet kaptam. Hmmm… akkor most mi van?!

De azzal, hogy az életem Jézusnak adtam, nem változtak meg az álmaim. Még mindig ugyanazokat a terveket szövögetem, és ugyanazokat az álmokat dédelgetem.

Abban hiszek, hogy a dolgok, amikben tehetségesek vagyunk, amiket szeretünk, amik érdekelnek, amik felé közömbösek vagyunk, vagy utáljuk, az okkal működik úgy. Elhiszem, hogy Isten EGYEDI módon, mindenkitől KÜLÖNBÖZŐEN teremtett meg, és hogy van valami ebben a világban, amit csak én tehetek meg. Hiszek abban, hogy az eszközeim a kezemben, az adottságaim, és az értékeim mind azt a sorsot támogatják, amit Isten megírt a nagykönyvben rólam. És ehhez nem kell több, mint hogy használjam azt, ami a kezemben van.

Angolt tanítok, és igyekszem ezt tenni 110%-al! Izgatott vagyok, amikor fordítanom kell, szeretem a nyelvet, szeretek tanítani, és imádok beszélni! Ez a gyengém, ez a vágyam, ekörül forognak a gondolataim: Szeretek tanítani, és valamit átadni azoknak, akiket tanítok!

Ez az én eszközöm, és csak rajtam áll vagy bukik, hogy hogyan használom. Lehet, hogy ovónő vagy, akkor a te eszközöd az adottságod, hogy értesz a gyerekekhez, és ott a potenciál benned, hogy értékeket adj át a csoportodnak a játékokon, és a foglalkozásokon keresztül Akár fodrász vagy, ügyész, tanácsadó, tanár, hivatali dolgozó, vagy gyári munkás, ott van számodra a lehetőség, hogy használd azt, ami a kezedben van Isten dicsőségére.

Emlékeztek a történetre, amikor Isten azt mondja Mózesnek, hogy „Mi van a kezedben Mózes? –Egy pásztorbot, Uram! Dobd a földre a botodat. Mózes pedig ledobta a botot, és az kígyóvá változott. Ekkor azt mondta Isten Mózesnek: Ragadd meg a kígyót a farkánál fogva. Mózes pedig megragadta, és az újra bottá vált a kezében…”

Isten nem valami szuperdolgot, sem nem világító lézerkardot adott Mózesnek. Azt mondta, nézze meg, mi van a kezében, és használja azt!

Ne keresd az eszközeidet, hanem használd azt, ami már MOST a kezedben van. Ha az a pénzed, akkor a pénzed, ha a főzőtudományod, akkor azt, ha rajzban vagy tehetséges keress kreatív módot, hogy felhasználhasd, ha fotós vagy, akkor a képeiddel. Mindegy! Ne keress olyasmit, amid nincs meg, ne várj arra, hogy leszálljon egy lista az égből, hogy mit tegyél, hanem élj azzal, ami a kezedben van, tedd azt, amit szeretsz!

Isten nem akarja, hogy olyasmit tegyél, ami nem Te vagy, mert ha így lenne, saját magaddal kellene meghasonlanod. Márpedig Isten, amikor megalkotott azt mondta: „Igen jó, amit alkottam” nem gondolta meg magát. Nem véletlenül vagy úgy összerakva, ahogy vagy!

Olvasd csak:

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak Téged, mert félelmes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva róla, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem […]” Zsoltárok 139

Tudd, hogy van egy Isten a Mennyben, aki ezt mondja Rólad: Ez az én szeretett fiam és lányom, akiben gyönyörködöm, és ezen senki és semmi nem változtathat soha!

Mindenkinek szép hétvégét!

H. Dóri

9 hozzászólás a(z) “Használd azt…”

  1. szasza szerint:

    háhh, iggen persze, h zseni vagyok. (egy szőke zseni. xD) de ezt ne itt beszéljük meg, szerintem. hö! :)

  2. Zsuzsa szerint:

    Tök jó Szasza,de mi más is lehetett volna, hisz zseni vagy! :)

  3. Dóri szerint:

    gratula!!!! 😀 szép munka!

  4. demenyzo szerint:

    gratula szasz:)

  5. szasza szerint:

    a házidogám ötös lett.. 😛

  6. Dóri szerint:

    lol Szasza… :)

  7. szasza szerint:

    hehe.. nem pont a témához kapcsolódik, de a blog hasznosságához igen, kicsit másképp.. innovációmenedzsmentből házidogát kell írnom, a téma: “egy innovációs siker/balsiker bemutatása és értékelése”.. semmi értelmes dolog nem jutott eszembe, amiről lehetne regélni több 10 oldalon keresztül. idekeveredtem az oldalra és megláttam ezt a bejegyzést, aminek a címe: “Használd azt…amid van… ott a kezedben. most!:)” úgyhogy köszi Zoltán, megadtad a házidolgozatom témáját: a laptop történetéről fogok írni. :)

  8. Dóri szerint:

    Drága Zsuzsum! Soha nem késő! :) Sem álmodni, sem elkezdeni dolgokat :)
    Egyszer, amikor elbizonytalanodtam, hogy mit is szeretnék kezdeni az életemmel, akkor valaki odajött és azt kérdezte: Mi az, ami lázba hoz? Mi az, aminek hallatára megugrik a pulzusod, amiről a legjobban szeretsz beszélni, ami a leginkább magával ragad, és amit ha teszel, annyira belefeledkezel, hogy megszűnik a világ számodra, és egy akadály sem túl nagy, vagy legyőzhetetlen…? Nos… az a dolog az! Csak sokszor annyira valami extra nemtudom milyen szuperizére gondolunk, hogy elmegyünk a valódi dolog mellett, mert az annyira természetesnek tűnik! :)

  9. Zsuzsa szerint:

    Én még mindig nem találtam meg azt a valamit,olyan sok dolgot szerettem volna már gyerekként is,rengeteg dologért lelkesedem, örülnék annak a listának,könnyebb lenne ha nem nekem kéne rájönnöm,valaki megmondhatná. Bár lehet,hogy már késő 😀 A legtöbb amit igazán szeretek csinálni,ami iránt lelkesedem,inkább hobbi mint igazi hivatás. És semmi közük a munkához 😀 Vannak emberek,akik pontosan tudják,mit szeretnének.Már egész kiskoruktól bennük van a vágy,lelkesedés,de mégsem abban dolgoznak mert a szüleik ellenezték,hogy abba az irányba haladjanak,olyan iskolába járjanak ahová igazán szerettek volna. Ha benned van,és minden porcikád azt szeretné,tedd!Isten veled van :)

Írj hozzászólást

*