Hajléktalanok

// február 27th, 2010 // Csoda, Közvetlen melletted

Az élet nem fer, szokták mondani. Ma elmentem nagybevásárlásra, és mint mindig, ahogy a kocsi felé vettem az irányt, egy hajléktalan követni kezdett, hogy a bevásárlókocsi vissza vihesse. Már vártam, nagyon szeretem, mert végre egy lehetőség, hogy segítsek nekik. De ma egy kicsit máshogy alakult, mint szokott. Elkezdtem beszélgetni vele. Elmondta, hogy már 20 éve az utcán lakik. A végzettsége lakatos és elmesélte, hogy még milyen speciális lakatos munkákat tud elvégezni. Mesélt a problémáiról, hogy vannak benti hajléktalanok, és kint élő hajléktalanok. Ő egy kinn élő hajléktalan, és mondta, hogy milyen feszültség van a kint és a benti hajléktalanok között. Mesélt arról, hogy próbál munkát keresni, de nem veszik fel sehová, mert már 50 körüli, és még kellene valami tanfolyamot elvégeznie, hogy magas szintű képesítése legyen.

Kérdeztem, hogy mire van igazán szükségük, amit nem kapnak meg a várostól. Az egyik a munka volt, a másik az étel. Az ingyen konyha ellenére, azt mondta, hogy étel. Azért mert a bent lakásos hajléktalanok kiutálják őket: „hogy csak kajálni jöttök”. Amire igazán szükségük van szerintem ezeknek az embereknek, hogy valaki meghallgassa és elfogadja őket. Mondtam neki, hogy nem az a gond az emberekkel, hogy utálják a hajléktalanokat, csak közönyösek, csak a saját problémáikkal foglalkoznak. Amikor elköszöntem Istvántól, csak annyit mondtam, hogy sose adja fel. Erre ő: „ameddig élek, nem adom fel”. Majdnem sírtam, nem bírtam vele tovább beszélgetni.

Gyújtást adtam, azonnal hangosan elkezdett szólni a zene az autóban, azonnal lekapcsoltam. Nem fer, hogy mi hallgatjuk a zenét, és az a legnagyobb bajunk, hogy a kátyuknál megakad a cd lejátszó, közben mások télen-nyáron, hidegben és hőségben kint vannak, és nem látnak reményt a jövőjükre. Azután elindultam hazafelé, de előtte még tankolnom kellett. Nem fer, hogy én a 100ft-os bevásárlókocsinyi összeget adtam a hajléktalannak, miközben a parkoló másik felén 5000ft-ért tankoltam. Miért vagyunk ennyire közönyösek másokkal szemben? Undorító amit csináltam. Amikor adhattam volna többet is, a zsebemben tartottam.

Amikor elkezdünk másokkal foglalkozni, ez tesz minket igazán boldoggá. Amikor nem a saját problémáinkra nézünk, hanem észrevesszük mások szükségeit, ettől leszünk igazán magunk. A közöny többé nem lesz téma. Csak annyit tudok mondani, ha még nem beszélgettél el sose egy hajléktalannal, akkor tedd meg. Szánd rá azt a 10-20 percet az életedből, rengeteget fog ez számára jelenteni. Te is máshogy fogsz nézni a saját életedre. Legyél te a csoda!!!!

6 hozzászólás a(z) “Hajléktalanok”

  1. hajnalcsillag szerint:

    rossz, vagy nem rossz, de mikor egyedül megyek valahová (pl. pesten) és megállítanak egy kis apróért, akkor nem szoktam adni, talán félelemből, hogy majd többet követel, vagy kitudja.
    Viszont számomra az pozitív bennük, hogy múltkor vásároltunk és odajött egy nő, hogy egy kis pénzre lenne szüksége. Apukám megkérdezte, hogy mire kér és mondta, hogy kaját szeretni venni. Akkor adtunk neki friss zsömlét, és megköszönte vagy 10x, meg még ő mondta hogy Isten áldja meg magukat és hogy jó utat kíván, meg vigyázzunk hazafelé, sok az őrült.. ledöbben arccal figyeltem. A másik ilyen eset volt mostanában, hogy vasárnap jöttünk haza a gyüliből és az úton megállította a kocsisokat egy hajléktalan. Bár hozzánk nem jött oda, de még piros volt addig apa kotort valami aprót és kiadta neki, és ő is azt mondta, hogy Isten áldja meg magukat. És számomra ez a megdöbbentő, hogy emlegetik az áldást, meg Istent, mikor szörnyű helyzetben vannak. És tényleg látszik, hogy tele vannak szeretettel, meg őszintén kívánják mindezt.

  2. demenyzo szerint:

    wow Geo. Tök jó!

  3. Geo szerint:

    Tegnap én is voltam Tescoba…és igaz beszélgetni nem volt időm a Hajléktalanokkal, de adtam nekik elég sok kaját. :) Tényleg fontos törődni az ilyen emberekkel :) Isten ugyanúgy gondol rájuk, mint rám, vagy bárki másra!!! :):):) És ugyanúgy szereti őket!!! :):):)

  4. demenyzo szerint:

    :) igen, legszívesebben hazahoztam volna, és megkajáltattam volna! csak késő volt, és szüleim nem csípték volna… de gyülivel egyszer kéne egy ebédet készíteni nekik, és össze-szedni őket a városból autóval!!!

  5. Zsuzsa szerint:

    Egyetértek Geoval és veled:) Az emberek sokszor nem veszik észre milyen egyszerűen,mennyire kevésnek tűnő dologgal tudnak segíteni,jobbá, könnyebbé tenni dolgokat.Szereztél egy jó napot annak az embernek,talán új löketet adtál neki,új reményt hogy vannak még jó emberek akik törődnek másokkal.Szomorú hogy a hajléktalanok kiutálják egymást,pedig pont nekik van (lenne) szükségük összetartásra:( Ne érezd magad rosszul,igen adhattál volna több pénzt,de sokkal többet adtál,mint amit pénzen venni lehet!
    Azért ha megint találkozol vele,vagy hozzá hasonlóval hívd meg ebédre,vacsira:)

  6. Geo szerint:

    Wooow…ez egy hatalmas bizonyság Z!!! Teljesen igaz, hogy az embereknek néha elég, ha meghallgatja őket valaki. :) De ez nem csak a hajléktalanokra igaz :P:P:P . Minden ember elfogadásra és arra vágyik, hogy meghallgassa valaki őket . 😛 Igaz sokan ezt nem mondják ki, vagy nem ismerik be még maguknak sem. :(

Írj hozzászólást

*