Elhívás és a dezsavű érzés

// március 18th, 2010 // Blog

Életünk egyik legfontosabb kérdése, hogy mire hívott el Isten. A választ sokszor túlbonyolítjuk, pedig elég egyszerűnek kéne lennie. Erről már írtam több bejegyzést is, hamarosan egyesítem őket 1 írásban… Most egy olyan érzésről szeretnék írni, ami szorosan összefügg az elhívásoddal, ez a dezsavű érzés. Nekem már nagyon sokszor volt ilyen érzésem, olyan mintha már egyszer megéltem volna. Már tényleg nagyon sokszor éreztem így magam. Először nagyon furcsa volt, olyan mintha álmodtam volna. Nem tudtam, hogy mit kezdjek ezekkel az érzésekkel.

Dávid élete nagyon sokat segít, hogy megértsük ezt az egészet. Csak egy baj van, hogy nagyon félreértettük az ő sztoriját. Lehet, hogy Dávid nem mindig döntött jól, de meglehet tudni, hogy mi van a szívében! Aztán ott van a Góliátos történet. Mit kell tudnunk Dávidról? 17 éves volt, de Góliát kb. 12 évesnek láthatta. De látnunk kell, hogy először csak kicsit bíztak rá, a nyájra vigyázott. Először csak ételt vitt a csatába, nem lett azonnal harcos. Isten azonnal senkire nem bíz sokat. Nem lesz senkiből az egyik napról a másikra nagy próféta, nagy pásztor, nagy senki. Legyél hűséges a kicsi dolgokhoz, lehet, hogy most a gyülekezetben a WC-t tisztítod, de maradj hűséges, mint Dávid. Dávidot ezután 400 katona követte, mikor bujkálnia kellett.

Vissza a dezsavű érzésre. Mit is jelent ez a szó, hogy dezsavű? Valami olyan dolog, ami ismerős számodra, olyan érzés, hogy ismered már. És egy olyan megmagyarázhatatlan érzésed van, hogy készen állok arra a dologra. Úgy érzem, meg tudom csinálni, de nem tudom miért.

Ha olyan időszakon mész keresztül, ami nagyban meghatározhatja a jövődet, akkor mindig keresd ez a dezsavű érzést, és arra menjél tovább. És kérdezd meg magadtól, hogy ez az első alkalom, amikor erről gondolkoztam? Hogy ilyennel szeretnél foglalkozni, vagy tenni. Ha a válasz, hogy sosem akartam ezt, nem is gondoltam erre, nem is beszéltem erről, nem álmodtam erről, akkor még annyit se tegyél, hogy elkezdesz gondolkozni rajta. Nem kell tanácsot kérned, nem kell imádkoznod érte, csak utasítsd el.  Attól még, hogy valaki ad valamire neked egy lehetőséget, nem kell elfogadnod. Nem kell azonnal belemenned a dologba. Például: ha a Hillsong felhívna engem, hogy „úgy döntött Brain és Bobbie Houston, hogy engem bíznának meg Egyiptomba az idősek és nyugdíjasok szolgálatára”. A név megvan, a Hillsong főpásztora kért meg erre, akkor ez biztos Isten akarata. Hogy az én tehetségem sokat segítene nekik ott. Mindenki imádkozik, mielőtt megkértek volna. Ha hasonló helyzetbe kerülsz, kérdezz meg magadtól néhány kérdést: „valaha akartam-e Egyiptomba szolgálni, menni?” A válasz: NEM. „Akartam-e idősek és nyugdíjasok felé szolgálni?” A válasz: NEM. „Vannak-e egyiptomi ismerőseim?” A válasz: NEM. „Valaha megakartam-e tanulni az egyiptomi nyelvet?” A válasz: NEM. „Követem-e, hogy mik történnek Egyiptomban?” A válasz: NEM. „Egyáltalán elakartam-e menni valamikor is Egyiptomba?” A válasz: NEM.

EZÉRT TUDOM, HOGY EZ NEM ISTENTŐL VAN.

Lehet, hogy most ez kemény, de olyan segítséget szeretnék adni, amihez már segítséget kell kérnünk, hogy elrontsukJ. Ez egy idióta példa, de remélem megértetted. Ha nincs meg bennem ez a dezsavű érzés, akkor NEMET fogok mondani. De ilyenkor az történik, hogy a vezetők egy nyomást helyeznek rád, és megpróbálják elhitetni veled, hogy ez Isten akarata számodra. „amikor imádkoztunk Isten a te nevedet adta”, „Prófétáltunk neked” és hasonlók. És ilyenkor ezt gondoljuk, hogy ezek a vezetők mondták, hogy… de ez nem azt jelenti, hogy elvesztegess 12 hónapot az életedből, hogy ezen egyáltalán gondolkozz. És ne gondolkozz rajta, amikor már más elment arra a szolgálatra, és jól is csinálja, hogy ez nekem kellett volna elvállalnom. Ne is gondolj erre!

De mi van akkor, amikor nem ennyire egyértelmű a szitu? Amikor már elkezdesz rajta gondolkozni, hogy most mi van? – próbáld ki. Kérdezd meg a barátaidat, akikben bízhatsz ilyen témában, hogy ők mit gondolnak. Attól még, hogy „megkóstolod, nem kell megenned”. Ha kipróbáltad, és olyan érzésed van, hogy ez a helyes dolog számodra, akkor csináld tovább. De kipróbáltad, de úgy érzed nem neked való, akkor hagyd ott.

Remélem segített?! Ha igen, akkor kérlek küld el a bejegyzést másoknak is. Hamarosan összesítek mindent, amit eddig én tudok az elhívásról.

8 hozzászólás a(z) “Elhívás és a dezsavű érzés”

  1. demenyzo szerint:

    kedves Beáta.
    üdv az oldalon. örülök, hogy itt vagy!
    Én a KKE-be járok! (keresztény Közösség Egyház)
    http://www.kke.hu

  2. Beáta szerint:

    Üdvözlet !Én keresztyénséget érzek benned,és a dolgokra nagyon jó rálátást,kedves Demenyzo,nagyon érdekesen kerültem ide hozzád és nagyon nehezen.:)Megkérdezhetem melyik gyülekezet tagja vagy?

  3. demenyzo szerint:

    RE: pisti – jah, tesóm híres lett:) haha! jó reklám amúgy:)

  4. Geo szerint:

    Wooooooooow Z! Nagyon jó, hogy ezt leírtad…ezen már én is sokat agyaltam, hogy most mi van. Mert elég sokszor van dezsavű érzésem :). Nagyon köszi mégegyszer!!! 🙂

  5. Zsuzsa szerint:

    Kösz.Segített,minimum annyiban hogy elgondolkodtatott és az nem kevés 🙂 Nem mellesleg a jövőben is hasznát veszem majd,és biztosan nem csak én 😀

  6. demenyzo szerint:

    jah, így van Zsuzsi. jókat írsz te is ám:) Remélem segített neked is valamit…

  7. Zsuzsa szerint:

    Ez jó,sokaknak segíthet dönteni ilyen kérdésekben 🙂 Sokszor vállalunk olyasmit amit nem is akartunk,nem nekünk való,csak mert elvárják,mert olyan valaki kért meg rá akit tisztelünk és nem akarjuk megbántani azzal hogy nemet mondunk.De mindenkinek van saját útja,és aki megsértődik azon hogy nemet mondasz valamire amiről tudod,soha nem csinálnád teljes szívvel,az nem a te hibád,idővel majd belátja a másik is (néha sokáig tart),hogy más feladatod van a világban,amit tényleg jól és odaadással csinálsz,nem kínlódva gürizel,hanem örömmel teszed a dolgod (ez sajnos nem vonatkozik a takarításra és egyéb házimunkákra 😀 )

Írj hozzászólást

*