Elfelejtettem…

// április 28th, 2010 // sms

Nem olyan rég, néztem egy Tv csatornán egy riportot egy híres sportolóról. A 80-as években egy új amerikai focicsapat legjobbja volt, de a bajnokság döntője után eltűnt. Senki nem tudta, hogy mi lett vele. De egy riporter utána járt, és kiderült, hogy valamilyen betegsége lett, amitől 14 nap alatt teljesen úgymond visszafejlődött. Nem tud járni, nem tud beszélni, nem tudja kifejezni az érzéseit még mimikával sem, nem tud semmit sem csinálni. Senki nem tudja hogy lehetséges ez, és nem is sikerült az orvosoknak javítani az állapotán. Felesége a betegség kezdete után kb. 7 évvel nem bírta tovább és elvált tőle… Sokszor nem tudom értékelni, amim van. A már megszokott egészségemet, a családomat, a munkámat, azt hogy kitudom fejezni az érzéseimet, egyszerűen tudok járni és beszélni. Sokszor úgy érzem, hogy itt a világ vége, amikor egyszerűen fáj a fejem vagy akármi másom. Elfelejtettem hálát adni azért, amim van. Azaz ember 14 nap alatt elveszített mindent, a karrierjét, minden tulajdonságát és a családját is végül. Itt az idő, hogy hálát adjunk most Istennek, – te és én – hogy egészséges a családunk, a barátainkért, akik körbe vesznek minket, hogy tudunk járni és beszélni, az érzéseinket egyszerűen kifejezni… Zsolt 118:1

2 hozzászólás a(z) “Elfelejtettem…”

  1. Zsuzsa szerint:

    :) Ó igen,sokszor nem tudjuk értékelni amink van,legyen az egy tárgy, képesség, egészség, barát, család, vagy szeretet, csak azután, hogy elveszítettük jövünk rá mennyit jelentett míg volt. Természetesnek vesszük a jó dolgokat, és mindig csak a hiányt érzékeljük, ahelyett hogy örülnénk a meglévő jónak.

Írj hozzászólást

*