A sáfárkodás karaktere (Bibliai Pénzügy 5.nap)

// február 4th, 2011 // Blog

A sáfárság az, amit azután teszünk, hogy azt mondanánk: “hiszek”.

Ezt a történetet egy emberről mesélték, aki John Wesleyt kérdezte, miután a háza leégett. “Mr. Wesley… a háza porig égett”, erre azt válaszolta: “Nem. Isten háza égett porig. Ez annyit jelent, egyel kevesebb felelősségem van.” John Wesley megértette a sáfárság karakterét – megtiszteltetés számunkra, hogy Isten tulajdonán sáfárkodjunk, az Ővé minden.
‘Sáfár’ szót így tudnánk definiálni: Valaki meg van bízva, valaki más tulajdonával vagy értékével és igazgatja ezeket… nem a saját érdekei szerint, hanem aki ezt rábízta.
Jób is értette ezt a szellemi alapelvet. Miután elvesztette a családját és minden vagyonát, megértette hogy ne az övéi ezek, és ezért nem vádolta, káromolta Istent. A sáfárkodás megértése enyhíti a stresszt és megengedi Istennek az irányítást.

Menedzserek vagyunk
A sáfárkodás felismeri ezt: “Istené minden és én vagyok az Ő menedzsere/sáfára.” Szinte minden könyv a Bibliában az 1. Mózesre (Teremtés Könyve) hivatkozik. Ő teremtett mindent és arra kér, hogy úgy éljünk, hogy a gazdagság és a vagyonunk ne kerüljön az életünk középpontjába. Ő egy féltékeny Isten, és ismer, az elsőtől és utolsó napunkig míg élünk. Ismeri a fizikai-és lelki gyengeségeinket, és ameddig nem adunk oda neki mindent, addig nem lehet egy örökkévaló perspektívánk. Az a vágya, hogy jó menedzserek legyünk ameddig vele nem leszünk, vagy amíg vissza nem jön értünk – amelyik előbb lesz.
Lehet, hogy a sáfárság témája két területen különösen nehéz számodra: gyerekek, vagyon és anyagiak. A föld az Úré és minden ami rajta van, még azok is, amiben bővelködünk. Az igaz tulajdonjog megértése nagyon fontos része annak, hogyan menedzseljük/kezeljük amink van. Segít engedelmeskedni az Igének, mikor arra kér minket, hogy adakozzunk vagy segítsünk a szegényeken és nyomorgókon. Ezután, megtiszteltetés lesz számunkra segíteni aki szükségben szenved, ahogy látjuk Isten gondoskodását nem csak magunkra nézve, hanem másokra.
Isten meghatalmazott minket, hogy uralkodjunk a Teremtményein és arra utasított minket, hogy menedzseljük és vigyázzunk rá (1. Mózes 1:28). Ez nem csak az állatokra, magunkra, családunkra vagy a vagyonunkra vonatkozik, hanem mindenre amire kihat az életünk. Isten arra kér, hogy felelőségteljesek és jó menedzserek legyünk, bármit is ad nekünk, és ilyen szempontból, mi Istennek dolgozunk. Jön az ítélet ideje, és bölcsen kell használnunk Isten forrásait.

Hűségesnek és elszámoltathatónak kell lennünk
Két jellemző jön ki, mikor felismerjük a sáfárság perspektiváját. Az első a hűségesség a tulajdonoshoz, a második az elszámóltathatóság, mert a tulajdonos bármikor jöhet megnézni a befektetést. A talentumok példázatában (Máté 25:14-30) látjuk, hogy a szolgának hűségesnek kell lennie. Hűségesnek kell lennünk abban, amit Isten ránk bízott. Megígérte nekünk, hogy megjutalmaz, ha bölcsen használjuk a vagyonát. Minél többünk van, annál szorgalmasabban kéne használnunk azt, amit Isten a kezünkbe tett. A sáfár nem lehet lusta; bölcseknek kell lenniük, lehetőségeket keresve a növekedésre. A mester jön, és úgy fog bánni velünk, ahogy használtuk a talentumainkat, vagyonunkat, befolyásunkat és az életünket. Ez a példázat jól tanít bennünket, akik eredménytelenek, elvesztik azt is, amijük van.

A “sáfárságos” élet egy engedelmes és tetsző élet a mester útmutatásának – és a Biblia tele van szellemi elvekkel, utasításokkal és bölcsességgel. Egy bölcs sáfár használja, ami rá lett bízva Isten dicsőségére és Isten Királyságának építésére. A nem bölcs sáfár, önzően használja az embereket és a vagyonát.

Kapcsolódó igék:
Zsolt. 24:1
Zsolt. 115: 16
Péld. 28:20

Mennyivel bízhat még Isten téged?
Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.
Lukács 16:10-13

Nincs kompromisszum
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt. És monda nékik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.
Lukács 16:13-15

Írj hozzászólást

*