Bátorítás Hölgyeknek

// július 27th, 2010 // Blog

Ma reggel a gyönyörű hiperpink Bibliámat olvasgattam (bizony, bizony nekem ilyenem van!), és a következő igerészt találtam benne:

„Szeretlek Istenem, Te tettél erőssé. Isten a kőszikla a lábam alatt, a kastély, ahol lakom, Ő az én megmentő Hősöm…”

Zsoltárok 18, 1-2 (The Message)

Tudod, Isten az, aki minden pillanatban melletted áll, és Ő az, aki biztos menedéked. Nekem ez az ige arról beszél, hogy nem valami távoli helyen, száműzöttként, hanem teljes jogú lakóként élhetek Vele.

Isten az otthonom, nem pedig az átmeneti szállás az életemben. Lehet, hogy sok helyen megfordulsz, lehet, hogy nincs egyetlen hely sem, ahol igazán otthon éreznéd magad, de abban biztos lehetsz, hogy akármerre jársz, akárhol kelsz, tudnod kell, hogy Isten nincs messze tőled. Mindig készen áll, hogy meghallgasson, mindig ott van, hogy segítsen és támogasson.

Mi lányok kislánykorunk óta álmodozunk a Hercegről, aki eljön, hogy megmentsen minket, aki készen áll arra, hogy mindent kockáztatva, minden akadályon átkelve, a Sárkánnyal megküzdve is, végül kiszabadítson minket, és egy hosszú, boldog, biztos életet biztosítson nekünk.

Ez a Herceg nem csupán a képzeletünk szüleménye. Valós, és nem kell rá sokat várnod.

Jézus Krisztus az a Herceg, aki megküzdött a Sárkánnyal (v.ö. Jelenések könyve), legyőzte őt (v.ö. Jelenések könyve, Ézsaiás könyve), és most egy biztos, új, boldog életet ajánlj fel neked cserébe.

Azonban nagyon sokan úgy döntünk, hogy kényelmes számunkra a megszokott vártorony, jó az a hely, ahol az egész életünket töltöttük eddig.

Pedig tudnod kell, hogy az igazi élet a falakon túl van, ott, ahol a horizont a földdel összeér, minden nap tanulhatsz valami újat, és minden nap meglepetéseket tartogat számodra.

A kérdés csak az, hogy kinyitod-e a nap kincseket rejtő ládikáját, vagy bezárva hagyod. Minden nap más kincs, más meglepetés vár, és annyi lesz a tied, amennyit hajlandó vagy kibontani.

Az én mai napi kincsem a következő:

Isten a menedékem, biztos váram, erős oltalmam. Ha Rá építem az életem, akkor nem inog meg a lábam, dörögjön bár az ég, és tomboljon bár a legnagyobb vihar… És a Te kincsed mi mára? Megosztanád velem? Kíváncsian várom!

Addig is tudd, hogy van Isten a mennyben, aki az otthonod… Már ha engeded, hogy azzá váljon!

Millió puszi nektek Brentwood-ból, és mindenkinek jó nyaralást!

Szeretettel:

Dóri J xxx

2 hozzászólás a(z) “Bátorítás Hölgyeknek”

  1. Dóri szerint:

    Igazad van Zsuzsi, és a legnehezebb mindig az első lépés… Erről az jut eszembe, amikor Péter a tengeren jár… Nagyon nehezére esett az első lépés, de biztos vagyok abban, hogy élvezte azt, amikor már kinnt sétált a víz felszínén 🙂
    Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy halogassuk az első lépést, amikor meg meglépjük, akkor azon agyalunk, hogy miért nem mertük előbb meghozni ezt a döntést 🙂
    Azt mondom, hogy merj kockáztatni, és lépj előre, akkor is ha kényelmetlen, vagy ha bizonytalan a dolog 😀 😀 😀 hajrá!

  2. Zsuzsa szerint:

    Azt hiszem csak addig gondoljuk kényelmesnek és jónak azt a bizonyos tornyot,amíg meg nem tapasztaljuk a kinti világot.Először kényelmetlennek tűnik,de hamar kiderül a különbség az önkéntes rabság és a kinti szabadság között. Észrevesszük a lehetőségeinket,és hogy teljesülhetnek az álmaink. Persze így sem esnek az ölünkbe, ugyanúgy dolgoznunk kell érte,de már nem csak álomképek,valósággá válhatnak és válnak is 🙂

Írj hozzászólást

*