Akkor most mi van?

// március 15th, 2010 // Blog

Akkor most mi van? | Girl Power | írta: Horváth Dóra

Legutóbb feltettem nektek egy kérdést, és nagyon-nagyon jó gondolatokat írtatok! Írtatok elvárásokról, a férfiak gondolkozásáról, alacsony önbecsülésről, a nők elnyomásáról, hogy félünk megmutatni, hogy mi nők érzelmi lények vagyunk, azon aggódva, hogy ez a gyengeségünket tükrözi.

Ezek az állítások kivétel nélkül IGAZAK!

A kérdésre azonban, hogy sok nő miért nem szeret nő lenni, miért utasítja el a saját nemét az ok a következő:

A legtöbb nőnek soha nem tanították meg, hogy mit jelent nőnek lenni a szó nemes értelmében.

Ha innen nézzük, akkor már nem is annyira meglepő, hogy magasak ez elvárások, hogy hogyan gondolkoznak a férfiak, hogy alacsony az önbecsülésed, hogy a legtöbb nő, amikor tükörbe néz, olyan szinten nézi le saját magát, hogy a legkisebb egér is óriásnak hat mellette. Ilyenkor felkerül egy olyan álarc, ami minden, csak nem önmagad… De ahogy a Móni írta a kommentjébe: kinek és miért is akarunk tetszeni?”

A legtöbb nő identitászavara abból fakad, hogy nincs előtte példa, nincs helyes meglátása a nőiségről, másfelől pedig nem érzi azt, hogy megértené bárki egy olyan világban, ahol a nőkről alkotott kép annyira eltorzult.

Szeretném elmondani, hogy szerintem milyen egy nő, és ehhez egy egyszerű illusztrációt szeretnék használni, egy történetet :)

Egy nő olyan, mint egy elrejtett kincsesláda: Óriási és mérhetetlen gazdagság rejtőzik benne, de valahol, valaki elhagyta a kulcsot, és amit látsz nem más, mint egy kopott és meggyötört láda… Értéktelen… Piszkos…

Egy napon aztán egy Felfedező járt a láda közelében, aki nem elégedett meg azzal, amit kívülről látott, hanem kíváncsivá tette, hogy vajon mit rejthet. A Felfedező elkezdte keresni és kutatni a kulcsokat, a módot, hogy úgy nyithassa ki a ládát, hogy sem kívül, sem a belül rejtett kincsek ne sérüljenek. A Felfedező rajongása a ládáért végül elnyerte méltó jutalmát, és csillogó szemekkel nyitotta fel a ládát… S a kincsek miket ott talált felbecsülhetetlenek lettek számára… S hogy mik ezek a kincsek? A ládában meglelte a Nőt, aki Apjának a lánya, aki Feleség, aki Anya, aki Testvér, aki Vezető, aki Hercegnő, aki Harcos, aki Barát.

A Felfedező Isten, és a kulcs, amivel kinyitotta a ládát az a Szeretete. Teljese szívemmel, megkérdőjelezhetetlenül hiszek abban, hogy a Nők Isten szemében a világ kincsesládáját jelképezik!

Szerintem nem is azzal van igazán bajunk, hogy nők vagyunk… Inkább hiszem azt, hogy gyűlöljük azt a hamis és rossz képet, amit a nőkről festettek le. Nem szeretjük a nemünkhöz társított gyengeségeket, korlátokat, negatív kommenteket.

Egyenjogúságot követelünk, és közben hagyjuk, hogy játékszerként kezeljenek.

Nos drága Kincsesládák! Vajon milyen kincseket rejtünk? Szerintetek milyen hamis képet alkottak rólunk? Mik a hozzánk társított gyengeségek, és korlátok?

Legközelebbi megnyilvánulásomig, íme egy kis útravaló:

Van Isten a Mennyben, aki ezt mondja Rólad: Mindenestül szép vagy kedvesem, SEMMI hibád nincsen… :)

H. Dóri

2 hozzászólás a(z) “Akkor most mi van?”

  1. Zsuzsa szerint:

    Úgy vélem manapság a nők nem egyszerű kincsesládák,nem elég egyetlen kulcs a kinyitásukhoz, sok-sok rejtett zug, eldugott fiók vár arra aki igazán meg szeretné ismerni mi is rejlik benne.És mi (sajnos) nehezen nyílunk,félünk hogy nem felelünk meg,pedig mennyire szeretnénk ha valaki (Istenen kívül) igazán szeretne minket minden hibánkkal,hülyeségünkkel együtt.Nem vesszük észre hogy pont mi nehezítjük meg a dolgot azzal hogy mások próbálunk lenni,másnak mutatkozni mint akik amik vagyunk.Merjünk érzékenyek lenni,nem kell mindig erősnek, rendíthetetlennek mutatkozni,csak mert valakik szerint ciki ha könnyezünk,nem az; az ciki ha nem mersz önmagad lenni,és csodálkozol hogy senki nem ért meg.Azt hiszem az a baj,hogy versenyezni próbálunk a férfiakkal, munkában, szórakozásban egyaránt.De egész másképp működünk,fizikailag és lelkileg is.Észre kéne vennünk,hogy nem kell olyannak lennünk,mert nem is lehetünk olyanok.Persze vannak dolgok amiket meg tudunk tenni ugyanúgy, de ehhez fel kell adnunk valamit a nöiességünkből,és ezáltal fontos dolgokról mondunk le,néha még a gyermekvállalásról is,mert a munkáltatók sem veszik figyelembe, hogy nő és férfi mennyi mindenben különbözik igényeiket tekintve. Nehéz a mai világban igazán nőnek maradni,igazán önmagunkat adni,de vállalnunk kell az időnként vele járó hátrányokat (sajna vannak),mert hosszú távon csak így lehetünk igazán boldogok.

  2. Geo szerint:

    “Félek elmondani, hogy ki vagyok én, mert lehetséges, hogy nem fog tetszeni neked, az aki vagyok, pedig ez a MINDENEM! ” :) Nem könnyű őszintének lenni önmagunkhoz, mert ez azt jelenti, hogy hagynunk kell elfojtott érzéseinket (női mivoltunkat) felszínre törni és valóságosan kifejezni azt, akik vagyunk valójában, de ezt kellene tennünk – hajlandónak kell lennünk Női mivoltunkat megosztani másokkal :).

Írj hozzászólást

*